Givenchy I.- Audrey Hepburn tervezője

Botrányos rossz francia kiejtésem ellenére párizsi ismerőseim rögtön felismerték az egyik legigényesebb divatmárka nevét, amikor azon tanakodtam egy külhoni parfümériában, hogy hogyan is kell kimondani: zsivansi, zsivensi?

Megint a férfiak! Vagy mindig a férfiak? Esetleg férfiak, férfiak, férfiak? Mert ők diktálnak. Legalábbis a divat világában egészen biztosan. Ahogy ezt már Hubert de Givenchy is tette 1950 óta. Persze, ez sem ment egyszerűen, hiszen egy protestáns család gyermekeként egy ilyen bohém pályára menni

Hubert 1927-ben született, és ifjú koráig szigorúan a szülői ház útmutatásai szerint él: kitűnő iskolai eredményei predesztinálták arra, hogy pár évet jogot hallgasson, így majdnem ügyvéd lett. A paragrafusok és talléros definíciók világában azonban nem találta meg magát a fiatalember: folyamatosan másfelé, főképp a divat felé tekingetett.

17 éves volt, amikor megérkezett a fény városába, Párizsba, hogy megvalósítsa önmagát és álmait. A fiatal Givenchy Jacques Fath-nál kezdett el dolgozni, majd mesterei voltak Robert Piquet, Lucien Lalang, valamint Elsa Schiaparelli. Lelkesen végzett el minden rárótt feladatot, tanult, tapasztalt és közben saját elképzelésein morfondírozott. Érzékenysége és hihetetlen értelme folytán nagyon gyorsan kiérdemelte mások megbecsülését, nem beszélve arról, hogy hamar felfigyeltek remek ízlésére és kombinációs képességére.

Hubert első, önálló, saját üzletét 1952-ben nyitotta meg. Nem várt túl sokat, talán nem is képzelte, hogy milyen divatház alapjait rakta le ezzel a lépésével. Ekkor még nagyon kevés ruhadarabot volt képes előállítani, jobbára csak olyanokat, melyeket modelljével és menedzserével, Bettina Grazanival össze tudtak hozni. Így főképp női holmik voltak a repertoárban: kalapok, kabátok, dzsekik, szoknyák, blúzok. A hölgyeknek hamar megtetszett az elegáns, mégis különleges, cseppet sem konzervatív vonalvezetés. A szakma szintén elájult a kezdő tervező első kollekciójától, hiszen leegyszerűsített szoknyáival és pulóvereivel formabontóan tért le a Christian Dior által meghatározott útvonalról.

De azért az igazi áttörést mégiscsak egy káprázatos szépségű nő hozta meg Givenchy számára. Történt ugyanis, hogy Audrey Hepburne Sabrina című filmjében egy fehér Givenchy ruhát viselt. Ez olyannyira elnyerte a tetszését, hogy továbbiakban is szinte mindig a tervező modelljeit viselte, kiváltképp, mivel időközben személyes jóbarátok is lettek. Hubertnek a színésznő lett a múzsája: az ő karcsú alakjára, csodálatos, természetes szépségére összpontosított miközben új darabokon dolgozott: egy teljes őszi-téli kollekciót álmodott Audrey Hepburnre, majd 1957-ben még egy parfümmel is meglepte inspirálóját